Az üzleti modell, amely elkerülhetetlenné teszi a korlátozásokat
A kiskereskedelmi fogadóirodák nem azzal foglalkoznak, hogy mindenkit piaci áron fogadjanak. Haszonkulcs-alapú modellt működtetnek: minden általuk közzétett piacba be van építve egy túlkínálat, amely egy nagy rekreációs ügyfélbázison alkalmazva kiszámítható nyereséget termel, függetlenül a versenyeredményektől. A matematikai előny a fogadóirodát illeti meg.
Az éles fogadók megtörik ezt a modellt. Egy fogadó, aki következetesen azonosítja a túlzottan nagylelkű odds-okat, arra kényszeríti a fogadóirodát, hogy vagy elfogadja a veszteségeket, vagy visszautasítja a forgalmat. Egy tömegpiaci üzemeltető számára az üzleti döntés egyértelmű: korlátozza vagy zárja be az éles számlát, és védje meg a haszonkulcsot a rekreációs többségtől.
Ezért strukturális, nem személyes a korlátozási probléma. Semmi köze az „igazságossághoz" – minden a fogadóiroda üzleti tervéhez kapcsolódik. Az a fogadó, aki 2 000 Ft-os tétkorlátot kap egy kiskereskedelmi fogadónál, üdvözlendő lehet egy tőzsdén, mivel a tőzsdék a forgalomból és a jutalékból profitálnak, nem a fogadói veszteségekből.